A Monty Python csoport egyetlen amerikai tagja, úgy látszik, nemcsak az angol humor, de a germán mesevilág iránt is vonzódik. Nem elég, hogy szűk két évtizede Münchausen báró képtelen kalandjait álmodta újra egy ötletektől és trükköktől hemzsegő filmben, ezúttal a világ legismertebb meséit összegyűjtő testvérpárt választotta főszereplőnek. Az 1810-es években német területen járunk, amelyet Napóleon hadai tartanak megszállva. Két néprajzgyűjtő görnyed a fogadó asztalánál, és a gyertya hunyorgó fényénél fáradhatatlanul körmöli Piroska és a farkas történetét, amelyet a nép együgyű gyermeke éppen... Na, ilyen jelenet nincs a filmben. Terry Gilliam rendező és Ehren Kruger forgatókönyvíró (Sikoly 3., A kör) ugyanis egyáltalán nem történetileg hiteles módon kívánta ábrázolni a jeles mesegyűjtőket. Ez a film a fantázia birodalmáról szól, és még a meséktől is messzire rugaszkodik. A két Grimm tesó (Matt Damon és Heath Ledger) itt országos szélhámos: boszorkányűzőként járják a falvakat, és a nép babonásságát kihasználva, egy kis szemfényvesztés, azaz korabeli eszközökkel előadott trükkparádé kíséretében tekintélyes összegeket csalnak ki a reszkető atyafiaktól. Egyszer aztán lefülelik őket, és egy utolsó lehetőséget kapnak a megszálló hadsereg helyi parancsnokától. Egy környékbeli város határában egyre-másra tűnnek el a fiatal lányok. Nos, oldják meg az ügyet! Miközben ismert mesék motívumaival poénként szórták tele a filmet, az alapvetően komikus hangvételre harsány horroreffektek vetnek sötét árnyat, ha a gótikus képi világ nem volna már amúgy is épp elég sötét. Szóval van itt mese, kaland, ijesztgetés, szerelmiháromszög-dráma, sőt Monica Bellucci gonosz királynője jóvoltából egy kis csábítós rémtörténet is. Kicsit zagyva, kicsit zümzüm a produkció, de ötlet van benne temérdek.